| 1. | Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. |
| 2. | És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot. |
| 3. | Joksán pedig nemzé Sébát, és Dédánt. Dédánnak pedig fiai valának: Assurim, Letúsim és Leummim. |
| 4. | S Midiánnak fiai: Éfah, Éfer, Hánok, Abida és Eldaah: Mind ezek Ketúráhnak fiai. |
| 5. | Valamije pedig Ábrahámnak vala, mindazt Izsáknak adta vala. |
| 6. | Az ágyasok fiainak pedig, akik Ábraháméi valának, ada Ábrahám ajándékokat, és elküldé azokat az ő fia mellől, Izsák mellől még éltében napkelet felé, napkeleti tartományba. |
| 7. | S ezek Ábrahám élete esztendeinek napjai, melyeket élt: száz hetvenöt esztendő. |
| 8. | És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez. |
| 9. | És eltemeték őt Izsák és Ismáel az ő fiai a Makpelá barlangjában, Efronnak, a Khitteus Cohár fiának mezejében, mely Mamré átellenében van. |
| 10. | Abban a mezőben, melyet Ábrahám a Khéth fiaitól vett vala: ott temettetett el Ábrahám és az ő felesége Sára. |
| 11. | Lőn pedig Ábrahám halála után, megáldá Isten az ő fiát Izsákot; Izsák pedig lakozék a Lakhai Rói forrásánál. |
| 12. | Ezek pedig Ábrahám fiának Ismáelnek nemzetségei, akit az Égyiptombeli Hágár a Sára szolgálója szűlt vala Ábrahámnak. |
| 13. | Ezek az Ismáel fiainak nevei, nevök s nemzetségök szerint: Ismáelnek elsőszülötte Nebájót, azután Kédar, Adbeél és Mibszám. |
| 14. | És Misma, Dúmah és Massza. |
| 15. | Hadar, Théma, Jetúr, Náfis és Kedmah. |
| 16. | Ezek az Ismáel fiai, és ezek azoknak nevei udvaraikban, falvaikban; tizenkét fejedelem az ő nemzetségök szerint. |
| 17. | Ezek pedig az Ismáel életének esztendei: száz harminckét esztendő. És kimúlék és meghala, és takaríttaték az ő népéhez. |
| 18. | Lakoztak pedig Havilától fogva Súrig, amely Égyiptom átellenében van, amerre Assiriába mennek. Minden atyjafiával szemben esett az ő lakása. |
| 19. | Ezek pedig Izsáknak az Ábrahám fiának nemzetségei: Ábrahám nemzé Izsákot. |
| 20. | Izsák pedig negyven esztendős vala, amikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. |
| 21. | És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. |
| 22. | Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. |
| 23. | És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. |
| 24. | És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében. |
| 25. | És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. |
| 26. | Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, amikor ezek születének. |
| 27. | És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. |
| 28. | Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. |
| 29. | Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, |
| 30. | Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. |
| 31. | Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. |
| 32. | És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? |
| 33. | És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. |
| 34. | S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget. |