| 1. | Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala. |
| 2. | És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. |
| 3. | És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt. |
| 4. | És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. |
| 5. | Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai. |
| 6. | És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. |
| 7. | Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. |
| 8. | És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost. |
| 9. | Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére. |
| 10. | Ez a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. |
| 11. | És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat. |
| 12. | Arpaksád pedig harmincöt esztendős vala, és nemzé Séláht. |
| 13. | És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
| 14. | Séláh pedig harminc esztendős vala, és nemzé Hébert. |
| 15. | És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
| 16. | Héber pedig harmincnégy esztendős vala és nemzé Péleget. |
| 17. | És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
| 18. | Péleg pedig harminc esztendős vala, és nemzé Réut. |
| 19. | És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
| 20. | Réu pedig harminckét esztendős vala, és nemzé Sérugot. |
| 21. | És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat. |
| 22. | Sérug pedig harminc esztendős vala, és nemzé Nákhort. |
| 23. | És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
| 24. | Nákhor pedig huszonkilenc esztendős vala, és nemzé Thárét. |
| 25. | És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat. |
| 26. | Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt. |
| 27. | Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot. |
| 28. | Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban. |
| 29. | Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya. |
| 30. | Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke. |
| 31. | És felvevé Tháré Ábrámot az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. |
| 32. | Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban. |