1.	Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.
2.	Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik.
3.	Hogy a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony sorsban ülnek.
4.	Láttam, hogy a szolgák lovakon ültek; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.
5.	Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
6.	Aki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt.
7.	Ha a vas megtompul, és annak élit meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcseség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.
8.	Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.
9.	A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.
10.	Az ő szája beszédinek kezdete bolondság, és az ő szája beszédinek vége gonosz balgatagság.
11.	És a bolond szaporítja a szót, pedig nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt néki?
12.	A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.
13.	Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmid reggel esznek.
14.	Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért.
15.	A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.
16.	Vígasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vídámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.
17.	Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.