1.	Nyolc esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harmincegy esztendeig Jeruzsálemben.
2.	És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
3.	Mert az ő királyságának nyolcadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.
4.	Leronták ő előtte a Baálok oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, akik azoknak áldoztak vala.
5.	A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
6.	Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
7.	Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
8.	Királyságának tizennyolcadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város előljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát.
9.	És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, amelyet a Léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
10.	És adák a munkavezetőknek, akik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, akik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
11.	És adának pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, amelyeket elrontottak a Júda királyai.
12.	És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; akikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, akik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.
13.	A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
14.	Mikor pedig kihozák azok a pénzt, amely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott volt.
15.	Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
16.	És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
17.	Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
18.	Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
19.	Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
20.	És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
21.	Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, amely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, amely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind aszerint cselekedtek volna, amint e könyvben megíratott.
22.	Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, aki Thókéhát fia vala, aki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utcában lakik vala) és aszerint szólának néki.
23.	Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, aki titeket hozzám küldött;
24.	Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak a Júda királya előtt;
25.	Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjesszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
26.	A Júda királyának pedig, aki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: Ami a beszédeket illeti, amelyeket hallottál:
27.	Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
28.	Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.
29.	Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
30.	És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, amelyet találtak vala az Úr házában.
31.	Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, amelyek megirattak abban a könyvben.
32.	És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
33.	Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenöknek; és az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.