1. |
Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérő-kötelet. |
2. |
És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? |
3. |
És ímé, az angyal, aki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje. |
4. |
És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levő emberek és barmok sokasága miatt. |
5. |
Én pedig, szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte és megdicsőítem magamat ő benne! |
6. |
Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földről, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. |
7. |
Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. |
8. |
Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szemefényét bántja. |
9. |
Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. |
10. |
Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. |
11. |
És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. |
12. |
És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az ő osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. |
13. |
Hallgasson minden test az Úr előtt: mert felkelt az ő szentséges helyéről. |