Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Ruth könyve » 4. fejezet
1
Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, akiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.
2
Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.
3
És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, aki haza jött a Moáb mezejéről.
4
Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, aki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.
5
És monda Boáz: amely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támassz a megholtnak, az ő örökségében.
6
A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.
7
Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.
8
Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.
9
És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, ami Eliméleké volt, és mindent, ami Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből;
10
Sőt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támasszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne vesszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.
11
És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, aki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, akik ketten építették fel Izráel házát, és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.
12
És a te házad legyen, miként a Pérec háza – akit Thámár szült Júdának – abból a magzatból, amelyet az Úr adánd néked ettől az asszonytól.
13
Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lőn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút.
14
És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, aki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben!
15
És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér néked hét fiúnál.
16
Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak.
17
A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.
18
És a Pérec nemzetségei ezek: Pérec nemzé Hesront;
19
Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot;
20
Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt;
21
Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;
22
És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.