Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 9. fejezet
1
Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.
2
Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.
3
Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;
4
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orcád előtt;
5
Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint igaz bíró.
6
Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.
7
Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, amiket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.
8
Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.
9
És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.
10
És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.
11
Azért te benned bíznak, akik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, akik keresnek téged.
12
Zengjetek az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
13
Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.
14
Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, amely gyűlölőim miatt van, aki felemelsz engem a halál kapuiból;
15
Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.
16
Besülyedtek a pogányok a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábok.
17
Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.
18
Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, amely elfeledkezik Istenről.
19
Mert a szegény nem lesz végképpen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
20
Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted!
21
Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela.