Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 2. fejezet
1
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
3
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
5
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
6
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
10
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, akik ő benne bíznak!