Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 132. fejezet
1
Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
2
Aki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3
Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
4
Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
5
Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
6
Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
7
Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
8
Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
9
Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10
Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
11
Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
12
Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13
Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
14
Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
15
Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
16
Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
17
Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
18
Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.