Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Zsoltárok könyve » 116. fejezet
1
Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2
Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben.
3
Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4
És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5
Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6
Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7
Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8
Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől:
9
Az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földén.
10
Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék.
11
Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.
12
Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?
13
A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.
14
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt.
15
Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.
16
Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.
17
Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.
18
Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt,
19
Az Úr házának tornácaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!