Biblia
- 1
- Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
- 2
- És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak.
- 3
- Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
- 4
- Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
- 5
- Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
- 6
- A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
- 7
- Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
- 8
- Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
- 9
- Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek,
- 10
- És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nékem.
- 11
- Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
- 12
- És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
- 13
- Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
- 14
- És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
- 15
- Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának.
- 16
- Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
- 17
- Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
- 18
- Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
- 19
- Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
- 20
- A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
- 21
- Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
- 22
- Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
- 23
- A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
- 24
- Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
- 25
- És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
- 26
- Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
- 27
- Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
- 28
- És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá.
- 29
- És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
- 30
- És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
- 31
- És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
- 32
- Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
- 33
- És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
- 34
- Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
- 35
- Minekutána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
- 36
- És leülvén, ott őrzik vala őt.
- 37
- És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
- 38
- Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől.
- 39
- Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
- 40
- És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
- 41
- Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
- 42
- Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.
- 43
- Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
- 44
- Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
- 45
- Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.
- 46
- Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
- 47
- Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
- 48
- És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki.
- 49
- A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?
- 50
- Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
- 51
- És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
- 52
- És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
- 53
- És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
- 54
- A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
- 55
- Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
- 56
- Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
- 57
- Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak;
- 58
- Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
- 59
- És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
- 60
- És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
- 61
- Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala.
- 62
- Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
- 63
- Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
- 64
- Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
- 65
- Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, amint tudjátok.
- 66
- Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.
