| 1. | Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. |
| 2. | És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak. |
| 3. | Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, |
| 4. | Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. |
| 5. | Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. |
| 6. | A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. |
| 7. | Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. |
| 8. | Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. |
| 9. | Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek, |
| 10. | És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nékem. |
| 11. | Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. |
| 12. | És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. |
| 13. | Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? |
| 14. | És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. |
| 15. | Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának. |
| 16. | Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. |
| 17. | Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak? |
| 18. | Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. |
| 19. | Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. |
| 20. | A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. |
| 21. | Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. |
| 22. | Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! |
| 23. | A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! |
| 24. | Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! |
| 25. | És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. |
| 26. | Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. |
| 27. | Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. |
| 28. | És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. |
| 29. | És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! |
| 30. | És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. |
| 31. | És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. |
| 32. | Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. |
| 33. | És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, |
| 34. | Méreggel megelegyített ecetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. |
| 35. | Minekutána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. |
| 36. | És leülvén, ott őrzik vala őt. |
| 37. | És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. |
| 38. | Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. |
| 39. | Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. |
| 40. | És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! |
| 41. | Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: |
| 42. | Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. |
| 43. | Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. |
| 44. | Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. |
| 45. | Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig. |
| 46. | Kilenc óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? |
| 47. | Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. |
| 48. | És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. |
| 49. | A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? |
| 50. | Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. |
| 51. | És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; |
| 52. | És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. |
| 53. | És kijövén a sírokból a Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. |
| 54. | A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! |
| 55. | Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; |
| 56. | Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. |
| 57. | Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak; |
| 58. | Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. |
| 59. | És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, |
| 60. | És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. |
| 61. | Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala. |
| 62. | Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, |
| 63. | Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. |
| 64. | Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. |
| 65. | Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, amint tudjátok. |
| 66. | Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel. |