| 1. | És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. |
| 2. | És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? |
| 3. | Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. |
| 4. | Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. |
| 5. | Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. |
| 6. | És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván. |
| 7. | Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. |
| 8. | És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben; |
| 9. | Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. |
| 10. | És monda nékik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét. |
| 11. | Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. |
| 12. | Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. |
| 13. | És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. |
| 14. | És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők. |
| 15. | Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. |
| 16. | Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból. |
| 17. | Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. |
| 18. | Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. |
| 19. | Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté. |
| 20. | Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt. |
| 21. | De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, |
| 22. | És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. |
| 23. | És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. |
| 24. | Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét. |
| 25. | És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban. |
| 26. | A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. |
| 27. | És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. |
| 28. | Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. |
| 29. | A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék. |
| 30. | És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala. |
| 31. | Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök. |
| 32. | És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok. |
| 33. | A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. |
| 34. | És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. |
| 35. | Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: |
| 36. | Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. |
| 37. | Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? |
| 38. | Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. |
| 39. | És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. |
| 40. | Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. |
| 41. | Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. |
| 42. | Evének azért mindnyájan, és megelégedének; |
| 43. | És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. |
| 44. | Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak. |
| 45. | És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja. |
| 46. | Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni. |
| 47. | És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. |
| 48. | És látá őket, amint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. |
| 49. | Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; |
| 50. | Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. |
| 51. | Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. |
| 52. | Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve. |
| 53. | És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének. |
| 54. | De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, |
| 55. | És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van. |
| 56. | És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának. |