| 1. | És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak. |
| 2. | És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod. |
| 3. | És erősen vádolják vala őt a főpapok. |
| 4. | Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened! |
| 5. | Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. |
| 6. | Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, akit épen óhajtának. |
| 7. | Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el. |
| 8. | És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtesz vala nékik. |
| 9. | Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? |
| 10. | Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. |
| 11. | A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik. |
| 12. | Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok? |
| 13. | És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt! |
| 14. | Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt! |
| 15. | Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék. |
| 16. | A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, ami az őrház; és összehívák az egész csapatot. |
| 17. | És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére, |
| 18. | És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya! |
| 19. | És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt. |
| 20. | Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. |
| 21. | És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét. |
| 22. | És vivék őt a Golgotha nevű helyre, amely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. |
| 23. | És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el. |
| 24. | És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. |
| 25. | Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt. |
| 26. | Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya. |
| 27. | Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől. |
| 28. | És beteljesedék az írás, amely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték. |
| 29. | Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! aki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; |
| 30. | Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről! |
| 31. | Hasonlóképpen pedig a főpapok is, csúfolódván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani. |
| 32. | A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. Akiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt. |
| 33. | Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig. |
| 34. | És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? ami megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? |
| 35. | Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja. |
| 36. | Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt. |
| 37. | Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. |
| 38. | És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada. |
| 39. | Látván pedig a százados, aki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala! |
| 40. | Valának pedig asszonyok is, akik távolról nézik vala, akik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, |
| 41. | Akik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, akik vele mentek vala fel Jeruzsálembe. |
| 42. | És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap, |
| 43. | Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét. |
| 44. | Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg? |
| 45. | És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek. |
| 46. | Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, amely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára. |
| 47. | Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék. |