| 1. | És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe, |
| 2. | És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat adta? |
| 3. | Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem: |
| 4. | A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? |
| 5. | Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? |
| 6. | Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt. |
| 7. | Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala. |
| 8. | És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. |
| 9. | És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék. |
| 10. | És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. |
| 11. | És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. |
| 12. | És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. |
| 13. | Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. |
| 14. | De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség! |
| 15. | És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal? |
| 16. | Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen az! |
| 17. | Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, ami meg van írva: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? |
| 18. | Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. |
| 19. | És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot. |
| 20. | Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, akik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának. |
| 21. | Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: |
| 22. | Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? |
| 23. | Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? |
| 24. | Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. |
| 25. | Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. |
| 26. | És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának. |
| 27. | Hozzá menvén pedig a sadduceusok közül némelyek, akik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt, |
| 28. | Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot az ő testvérének. |
| 29. | Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; |
| 30. | A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt meg; |
| 31. | Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképpen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. |
| 32. | Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. |
| 33. | A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. |
| 34. | És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: |
| 35. | De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: |
| 36. | Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. |
| 37. | Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. |
| 38. | Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki. |
| 39. | Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! |
| 40. | És többé semmit sem mertek tőle kérdezni. |
| 41. | Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? |
| 42. | Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, |
| 43. | Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. |
| 44. | Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki? |
| 45. | És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: |
| 46. | Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piacokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket; |
| 47. | Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |