Címlap

Biblia

Károli Gáspár » A Lukács írása szerint való Szent Evangéliom » 1:32-33. fejezet
1
Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek,
2
Amint nékünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
3
Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
4
Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttatál.
5
Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6
És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7
És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
8
Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
9
A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
10
És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
12
És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
13
Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
14
És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
15
Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
16
És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
17
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.
18
És monda Zakariás az angyalnak: Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.
19
És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.
20
És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, amelyen ezek meglesznek: mivelhogy nem hittél az én beszédimnek, amelyek beteljesednek az ő idejökben.
21
A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22
És kijövén, nem szólhata nékik; eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert ő csak integetett nékik, és néma maradt.
23
És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elméne haza.
24
E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzék öt hónapig, mondván:
25
Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.
26
A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, amelynek neve Názáret,
27
Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
28
És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29
Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
30
És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
31
És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
32
Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
33
És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
34
Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
35
És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.
36
És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek hívtak:
37
Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
38
Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal.
39
Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
40
És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
41
És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
42
És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
43
És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
44
Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
45
És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott.
46
Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47
És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48
Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49
Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
50
És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, akik őt félik.
51
Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52
Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53
Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54
Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
55
(Amiképpen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!
56
Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután haza tére.
57
Erzsébetnek pedig betelék az ő szülésének ideje, és szűle fiat.
58
És meghallák az ő szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ő vele; és együtt örülének vele.
59
És lőn nyolcad napon, eljövének, hogy körülmetéljék a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.
60
És felelvén az ő anyja, monda: Nem; hanem Jánosnak neveztessék.
61
És mondának néki: Senki sincs a te rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
62
És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
63
Az pedig táblát kérvén, ezt írá, mondván: János a neve. És elcsodálkozának mindnyájan.
64
És feloldódék az ő szája és nyelve azonnal, és szóla, áldván az Istent.
65
És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.
66
És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.
67
És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:
68
Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,
69
És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
70
Amint szólott az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak,
71
Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;
72
Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,
73
Az esküvésről, amelylyel megesküdt Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy ő megadja nékünk,
74
Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.
75
Szentségben és igazságban ő előtte a mi életünknek minden napjaiban.
76
Te pedig kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed;
77
És az üdvösség ismeretére megtanítsad az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában.
78
A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amelylyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,
79
Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
80
A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala lélekben; és a pusztában vala mind ama napig, amelyen megmutatta magát az Izráelnek.