| 1. | Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás; |
| 2. | Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. |
| 3. | Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe sugtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni. |
| 4. | Mondom pedig néktek én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, kik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. |
| 5. | De megmondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek. |
| 6. | Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve. |
| 7. | De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok. |
| 8. | Mondom pedig néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; |
| 9. | Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt. |
| 10. | És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik. |
| 11. | Mikor pedig a zsinagógákba visznek benneteket, és a fejedelmek és hatalmasságok elé, ne aggodalmaskodjatok, mimódon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok; |
| 12. | Mert a Szent Lélek azon órában megtanít titeket, mit kell mondanotok. |
| 13. | Monda pedig néki egy a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. |
| 14. | Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek biróvá vagy osztóvá? |
| 15. | Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete. |
| 16. | És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. |
| 17. | Azért magában okoskodék, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová takarnom az én termésemet. |
| 18. | És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. |
| 19. | És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! |
| 20. | Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? |
| 21. | Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag. |
| 22. | Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. |
| 23. | Az élet több, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet. |
| 24. | Tekintsétek meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrük; és az Isten eltartja őket: mennyivel drágábbak vagytok ti a madaraknál? |
| 25. | Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? |
| 26. | Annakokáért ha ami legkisebb dolog, azt sem tehetitek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? |
| 27. | Tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. |
| 28. | Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek! |
| 29. | Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. |
| 30. | Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre. |
| 31. | Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak néktek. |
| 32. | Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. |
| 33. | Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avúlnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. |
| 34. | Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is. |
| 35. | Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva; |
| 36. | Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urokat várják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki. |
| 37. | Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy, vigyázva talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat, és előjövén, szolgál nékik. |
| 38. | És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák! |
| 39. | Ezt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy az ő házába törjön. |
| 40. | Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia. |
| 41. | Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-é ezt a példázatot, vagy mindenkinek is? |
| 42. | Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén, hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? |
| 43. | Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! |
| 44. | Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi őt. |
| 45. | Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: |
| 46. | Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek sorsára juttatja. |
| 47. | És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; |
| 48. | Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. |
| 49. | Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak: és mit akarok, ha az immár meggerjedett? |
| 50. | De keresztséggel kell nékem megkereszteltetnem; és mely igen szorongattatom, míglen az elvégeztetik. |
| 51. | Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. |
| 52. | Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. |
| 53. | Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen. |
| 54. | Monda pedig a sokaságnak is: Mikor látjátok, hogy napnyugotról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jő; és úgy lesz. |
| 55. | És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz; és úgy lesz. |
| 56. | Képmutatók, az égnek és a földnek ábrázatáról tudtok ítéletet tenni; erről az időről pedig mi dolog, hogy nem tudtok ítéletet tenni? |
| 57. | És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz? |
| 58. | Mikor pedig a te ellenségeddel a fejedelem elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle, hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak és a poroszló a tömlöcbe ne vessen téged. |
| 59. | Mondom néked, hogy nem jősz ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig. |