1. |
Én vagyok az az ember, aki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. |
2. |
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. |
3. |
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. |
4. |
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. |
5. |
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. |
6. |
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. |
7. |
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat. |
8. |
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. |
9. |
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. |
10. |
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. |
11. |
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! |
12. |
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé célul állított engem! |
13. |
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. |
14. |
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. |
15. |
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. |
16. |
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. |
17. |
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. |
18. |
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. |
19. |
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! |
20. |
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. |
21. |
Ezt veszem szívemre, azért bízom. |
22. |
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! |
23. |
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! |
24. |
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. |
25. |
Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt. |
26. |
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. |
27. |
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. |
28. |
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. |
29. |
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? |
30. |
Orcáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. |
31. |
Mert nem zár ki örökre az Úr. |
32. |
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. |
33. |
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. |
34. |
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; |
35. |
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; |
36. |
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. |
37. |
Kicsoda az, aki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? |
38. |
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. |
39. |
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. |
40. |
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. |
41. |
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. |
42. |
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. |
43. |
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. |
44. |
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. |
45. |
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. |
46. |
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. |
47. |
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. |
48. |
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. |
49. |
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, |
50. |
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből. |
51. |
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. |
52. |
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. |
53. |
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. |
54. |
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! |
55. |
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből. |
56. |
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. |
57. |
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! |
58. |
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. |
59. |
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. |
60. |
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. |
61. |
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; |
62. |
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. |
63. |
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk. |
64. |
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint. |
65. |
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. |
66. |
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól! |