Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 34. fejezet
1
És szóla Elihu, és monda:
2
Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3
Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4
Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5
Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6
Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl talált hibám nélkül!
7
Melyik ember olyan, mint Jób, aki issza a csúfolást, mint a vizet.
8
És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9
Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10
Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11
Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja szerint találja meg, amit keres.
12
Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13
Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14
Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15
Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16
Ha tehát van eszed, halld meg ezt, és a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17
Vajjon, aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18
Aki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19
Aki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20
Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas is eltűnik kéz nélkül!
21
Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22
Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23
Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24
Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25
Ekképpen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26
Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, ahol látják.
27
Akik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28
Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29
Ha ő nyugalmat ád, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arcát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30
Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31
Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32
Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33
Avagy te szerinted fizessen-é csak azért, mert ezt megveted, és hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34
Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, aki reám hallgat:
35
Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36
Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, amiért úgy felel, mint az álnok emberek!
37
Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.