Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 3. fejezet
1
Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2
És szóla Jób, és monda:
3
Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.
4
Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5
Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6
Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7
Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8
Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt.
9
Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!
10
Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11
Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?
12
Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13
Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -
14
Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik magoknak kőhalmokat építenek.
15
Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.
16
Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17
Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejök ellankadt.
18
A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19
Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
20
Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?
21
Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22
Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23
A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített köröskörül.
24
Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25
Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.
26
Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.