Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 22. fejezet
1
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8
Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít!
12
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, ami a homály mögött van?
14
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15
Az ősvilág ösvényét követed-é, amelyen az álnok emberek jártak;
16
Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17
Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24
Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.
26
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.
27
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.