Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 18. fejezet
1
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, azután szóljunk.
3
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4
Te éretted, aki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9
A sarka tőrbe akad, és kelepce fogja meg őt.
10
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő szokott ösvényén.
11
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15
Az lakik sátorában, aki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17
Emlékezete elvész a földről, még az utcákon sem marad fel a neve.
18
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20
Az ő pusztulásától megborzadnak, akik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent.