Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jób könyve » 15. fejezet
1
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3
Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.
4
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9
Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg?
10
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szeliden bánt veled?
12
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?
15
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17
Elmondom néked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el;
18
Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19
Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27
Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak:
29
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31
Ne higyjen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.