1. |
És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. |
2. |
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? |
3. |
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. |
4. |
Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. |
5. |
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. |
6. |
Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, |
7. |
És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. |
8. |
A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni? |
9. |
Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. |
10. |
Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? |
11. |
Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. |
12. |
Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom. |
13. |
Vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz. |
14. |
Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala. |
15. |
Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. |
16. |
Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük. |
17. |
Újra mondának a vaknak: Te mit szólsz ő róla, hogy megnyitá a szemeidet? Ő pedig monda: Hogy próféta. |
18. |
Nem hivék azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjöve a látása, mígnem előhívák annak szüleit, akinek megjöve a látása, |
19. |
És megkérdezék azokat, mondván: Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? mimódon lát hát most? |
20. |
Felelének nékik annak szülei és mondának: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: |
21. |
De mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról. |
22. |
Ezeket mondák annak szülei, mivelhogy félnek vala a zsidóktól: mert megegyeztek már a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, rekesztessék ki a gyülekezetből. |
23. |
Ezért mondák annak szülei, hogy: Elég idős, őt kérdezzétek. |
24. |
Másodszor is szólíták azért az embert, aki vak vala, és mondának néki: Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. |
25. |
Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. |
26. |
Újra mondák pedig néki: Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet? |
27. |
Felele nékik: Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? |
28. |
Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk. |
29. |
Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való. |
30. |
Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. |
31. |
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. |
32. |
Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. |
33. |
Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. |
34. |
Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. |
35. |
Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? |
36. |
Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? |
37. |
Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. |
38. |
Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt. |
39. |
És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. |
40. |
És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? |
41. |
Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad. |