| 1. | Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, |
| 2. | (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) |
| 3. | Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. |
| 4. | Samárián kell vala pedig általmennie. |
| 5. | Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. |
| 6. | Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. |
| 7. | Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! |
| 8. | Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. |
| 9. | Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. |
| 10. | Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. |
| 11. | Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? |
| 12. | Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? |
| 13. | Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: |
| 14. | Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. |
| 15. | Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! |
| 16. | Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! |
| 17. | Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; |
| 18. | Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. |
| 19. | Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. |
| 20. | A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell. |
| 21. | Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. |
| 22. | Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. |
| 23. | De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. |
| 24. | Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. |
| 25. | Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. |
| 26. | Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek. |
| 27. | Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? |
| 28. | Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: |
| 29. | Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? |
| 30. | Kimenének azért a városból, és hozzá menének. |
| 31. | Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! |
| 32. | Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok. |
| 33. | Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? |
| 34. | Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. |
| 35. | Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra. |
| 36. | És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. |
| 37. | Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató. |
| 38. | Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. |
| 39. | Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem. |
| 40. | Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig. |
| 41. | És sokkal többen hivének a maga beszédéért, |
| 42. | És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus. |
| 43. | Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. |
| 44. | Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában. |
| 45. | Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre. |
| 46. | Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala. |
| 47. | Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala. |
| 48. | Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. |
| 49. | Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal. |
| 50. | Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott néki, és elment. |
| 51. | Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él. |
| 52. | Megtudakozá azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz; |
| 53. | Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe. |
| 54. | Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment. |