Biblia

1
Jézus azért hat nappal a husvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból.
2
Vacsorát készítének azért ott néki, és Mártha szolgál vala fel; Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ő vele.
3
Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.
4
Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala:
5
Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?
6
Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené.
7
Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.
8
Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.
9
A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van: és oda menének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból.
10
A papifejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék;
11
Mivelhogy a zsidók közül sokan ő miatta menének oda és hivének a Jézusban.
12
Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,
13
Pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya!
14
Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, amint meg van írva:
15
Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
16
Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
17
A sokaság azért, amely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
18
Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
19
Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
20
Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen:
21
Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust.
22
Megy vala Filep és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.
23
Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia.
24
Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.
25
Aki szereti a maga életét, elveszti azt; és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt.
26
Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.
27
Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
28
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.
29
A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött; mások mondának: Angyal szólt néki.
30
Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek.
31
Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme:
32
És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.
33
Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34
Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad: hogyan mondod hát te, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az ember Fia?
35
Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket: és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36
Míg a világosságotok megvan, higyjetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.
37
És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne:
38
Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg?
39
Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:
40
Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
41
Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.
42
Mindazáltal a főemberek közül is sokan hivének ő benne: de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből:
43
Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.
44
Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
45
És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.
46
Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz.
47
És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
48
Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.
49
Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50
És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.