| 1. | Moáb felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült. |
| 2. | Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban! |
| 3. | Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás! |
| 4. | Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak. |
| 5. | Mert a Luhit hágóján siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását. |
| 6. | Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a hangafa a pusztában! |
| 7. | Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt. |
| 8. | És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, amint megmondta az Úr. |
| 9. | Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban. |
| 10. | Átkozott, aki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, aki fegyverét kiméli a vértől! |
| 11. | Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga. |
| 12. | De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, akik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palackjait pedig összetörjék. |
| 13. | És megszégyenül Moáb Kámós miatt, amint megszégyenült Izráel háza Béthel miatt, amelyben bizodalma volt. |
| 14. | Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harcra? |
| 15. | Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, akinek neve Seregek Ura! |
| 16. | Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme! |
| 17. | Bánkódjatok miatta mindnyájan, akik körülte vagytok, és mindnyájan, akik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálca! |
| 18. | Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet. |
| 19. | Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt? |
| 20. | Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb! |
| 21. | Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra. |
| 22. | És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra. |
| 23. | És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra. |
| 24. | És Kirjátra, Bocrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira. |
| 25. | Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr. |
| 26. | Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is. |
| 27. | Vajjon nem csúfod volt-é néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat? |
| 28. | Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, amely az odu száján belől rak fészket. |
| 29. | Hallottuk a Moáb kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát. |
| 30. | Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem. |
| 31. | Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a Kir-Heres férfiaiért nyög az én lelkem. |
| 32. | Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, aki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott. |
| 33. | És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel. |
| 34. | Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok; Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad. |
| 35. | És kifogyasztom Moábból, azt mondja az Úr, aki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek. |
| 36. | Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, amiket gyűjtött. |
| 37. | Mert minden fő kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha. |
| 38. | Moábnak minden házpadján és utcáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr. |
| 39. | Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, akik körülte vannak. |
| 40. | Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait. |
| 41. | Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve. |
| 42. | És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett. |
| 43. | Félelem, verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr. |
| 44. | Aki elfut a félelem elől, a verembe esik, és aki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr. |
| 45. | A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját. |
| 46. | Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra. |
| 47. | De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete. |