Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Jeremiás próféta könyve » 11. fejezet
1
Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
2
Halljátok meg e szövetség igéit, és beszéljétek el Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak!
3
Ezt mondjad azért nékik: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott mindenki, aki meg nem hallja e szövetségnek igéit,
4
Amelyet akkor parancsoltam a ti atyáitoknak, amikor kihoztam őket Égyiptom földéről, a vaskemencéből, mondván: Halljátok meg az én szómat, és cselekedjétek mindazokat, amiket én parancsolok néktek, és népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek néktek;
5
Hogy beteljesítsem az esküvést, amelylyel megesküdtem a ti atyáitoknak, hogy nékik adom a téjjel és mézzel folyó földet, amint most van ez! És felelék, és mondám: Ámen, Uram!
6
És monda az Úr nékem: Kiáltsd mindez igéket Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mondván: Halljátok e szövetség igéit, és cselekedjétek azokat!
7
Mert kérve kértem a ti atyáitokat, amikor felhoztam őket Égyiptom földéről, mind e napig, szünetlenül kérvén és mondván: Halljátok meg az én szómat!
8
De nem hallották, még fülöket sem hajtották arra, hanem ment kiki az ő gonosz szívének hamissága után, és rájok szabtam e szövetségnek minden igéjét, amelyeket azért parancsoltam, hogy megcselekedjék, de nem cselekedték.
9
És monda az Úr nékem: Pártütés van a Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai között.
10
Visszatértek az ő atyáiknak elébbi bűneire, akik nem akarták hallani az én igéimet, és ők magok is idegen istenek után járnak, hogy azoknak szolgáljanak. Izráel háza és Júda háza megszegte az én szövetségemet, amelyet az ő atyáikkal kötöttem.
11
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet hozok reájok, amelyből ki nem menekülhetnek, és kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket.
12
És elmennek Júda városai és Jeruzsálem lakosai, és kiáltanak az istenekhez, akiknek ők áldozni szoktak, de azok nem oltalmazzák meg őket az ő nyomorúságuk idején.
13
Mert városaidnak száma szerint voltak néked isteneid, oh Júda, és Jeruzsálem utcáinak száma szerint készítettétek a gyalázatnak oltárait, az oltárokat, hogy áldozzatok a Baálnak!
14
Te azért ne esdekelj e népért, és egy kiáltó és esdeklő szót se ejts érettök, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám az ő nyomorúságuk miatt.
15
Mi köze az én kedveltemnek az én házamhoz? Temérdek istentelenséget cselekedtél; a szent húst abbahagytad; mikor gonoszságban vagy, akkor örvendezel.
16
Lombos, szép formás gyümölcsű olajfa nevet adott néked az Úr. Nagy vihar morajánál tüzet gyújta rajta, és leromlottak az ágai.
17
A Seregek Ura, aki plántált téged, rosszat végzett felőled Izráel házának és Júda házának rosszasága miatt, amit elkövettek magokban, hogy engemet haragra ingereljenek, áldozván a Baálnak.
18
Az Úr tudtul adta nékem, és én tudtam; te láttattad meg velem az ő cselekedeteiket is!
19
Én pedig olyan valék, mint a mészárszékre hurcolt szelíd bárány, és nem tudtam, hogy terveket szőttek ellenem, mondván: Pusztítsuk el e fát gyümölcsével együtt; irtsuk ki ezt az élők földéből, hogy még a nevét se emlegessék többé!
20
És oh Seregek Ura, igaz biró, veséknek és szívnek vizsgálója: hadd lássam a te bosszúállásodat rajtok, mert néked jelentettem meg az én ügyemet!
21
Azért ezt mondja az Úr az Anatóthbeli embereknek, akik életedre törnek és ezt mondják: Ne prófétálj az Úr nevében, hogy meg ne halj a mi kezünk által!
22
Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megfenyítem őket; az ifjak fegyver által halnak meg, fiaik és leányaik pedig meghalnak éhen.
23
És senki sem marad meg közülök, hogyha veszedelmet hozok az Anatóthbeli emberekre, az ő büntetésök esztendejét.