| 1. | Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet. |
| 2. | Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, |
| 3. | Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. |
| 4. | A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül. |
| 5. | Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. |
| 6. | De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. |
| 7. | Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól; |
| 8. | A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember. |
| 9. | Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; |
| 10. | A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága. |
| 11. | Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban. |
| 12. | Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek. |
| 13. | Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. |
| 14. | Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. |
| 15. | Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. |
| 16. | Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! |
| 17. | Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. |
| 18. | Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk. |
| 19. | Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. |
| 20. | Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. |
| 21. | Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket. |
| 22. | Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. |
| 23. | Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: |
| 24. | Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. |
| 25. | De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében. |
| 26. | Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló. |
| 27. | Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. |