| 1. | Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erőt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe! |
| 2. | Ki támasztá fel azt keletről, akit igazságban hív az ő lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülő polyvát kézíve által! |
| 3. | Kergeti őket, békességgel vonul az úton, amelyen lábaival nem járt. |
| 4. | Ki tette és vitte végbe ezt? Aki elhívja eleitől fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az első és utolsókkal is az vagyok én! |
| 5. | Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyűltek. |
| 6. | Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erős! |
| 7. | És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, aki az üllőt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerősíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon. |
| 8. | De te Izráel, én szolgám, Jákób, akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva; |
| 9. | Te, akit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak: |
| 10. | Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. |
| 11. | Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, akik veled perlekednek. |
| 12. | Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket; megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak. |
| 13. | Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek! |
| 14. | Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje! |
| 15. | Ímé, én teszlek éles, új cséplőhengerré, amelynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed. |
| 16. | Te szórd, és a szél vigye el őket, és elszélessze őket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében. |
| 17. | A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. |
| 18. | Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá. |
| 19. | A pusztában cédrust, akácot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben ciprust, platánt, sudarcédrussal együtt, |
| 20. | Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt! |
| 21. | Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elő erősségeiteket, így szól Jákób királya. |
| 22. | Adják elő és jelentsék meg nékünk, amik történni fognak; amik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! |
| 23. | Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! |
| 24. | Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, aki titeket szeret. |
| 25. | Feltámasztám északról, és eljött napkelet felől; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa. |
| 26. | Ki jelenté meg ezt eleitől fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem! |
| 27. | Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek. |
| 28. | És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem őket és feleljenek nékem. |
| 29. | Ímé, mindnyájan semmik ők, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik. |