Biblia
- 1
- Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!
- 2
- Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta őt az Úr keze minden bűneiért.
- 3
- Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!
- 4
- Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává.
- 5
- És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.
- 6
- Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága!
- 7
- Megszáradt a fű, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép.
- 8
- Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
- 9
- Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!
- 10
- Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.
- 11
- Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.
- 12
- Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?
- 13
- Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa?
- 14
- Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?
- 15
- Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!
- 16
- És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra.
- 17
- Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.
- 18
- És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla?
- 19
- A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst láncot reá;
- 20
- Aki szegény ily áldozatra, oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz.
- 21
- Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?
- 22
- Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;
- 23
- Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;
- 24
- Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájok fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el:
- 25
- Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.
- 26
- Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, aki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.
- 27
- Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!
- 28
- Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!
- 29
- Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
- 30
- Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;
- 31
- De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!
