| 1. | És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: |
| 2. | És te, embernek fia, így szól az Úr Isten Izráel földjének: Vége! eljött a vég a föld négy szárnyára! |
| 3. | Immár itt a vég rajtad; s bocsátom haragomat reád, és megítéllek útaid szerint, és vetem reád minden útálatosságodat. |
| 4. | És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem szánlak; hanem a te útaidat vetem reád, és útálatosságaid közötted lesznek és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. |
| 5. | Így szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött. |
| 6. | Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött! |
| 7. | Eljött a végzet reád, földnek lakosa! eljött az idő, közel a nap, rémülés és nem víg éneklés a hegyeken. |
| 8. | Most rövid időn kiöntöm búsulásomat reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és megítéllek útaid szerint, és rád vetem minden útálatosságodat. |
| 9. | És nem kedvez az én szemem, sem meg nem szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki ver. |
| 10. | Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység. |
| 11. | Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt fel, nincs semmi meg belőlök, sem sokaságukból, sem tömegökből, s nincs egy jaj is miattok! |
| 12. | Eljött az idő, elközelgett a nap; a vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden sokaságára. |
| 13. | Mert az eladó eladott jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élők közt maradna is, mert a jövendölés az ő egész sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet hosszú életű. |
| 14. | Kürtöljetek a kürttel és készítsetek el mindent; ám nincsen, aki harcra menjen, mert haragom minden ő sokasága ellen. |
| 15. | A fegyver kivül, a döghalál és éhség belül; aki a mezőn van, fegyver miatt hal meg, és aki a városban, azt éhség és döghalál emészti meg. |
| 16. | És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt. |
| 17. | Minden kéz elerőtlenül, és minden térd elolvad, mint a víz. |
| 18. | Felövezkednek zsákkal, és befedi őket rettegés, és minden orcán szégyen, és mindnyájok fején kopaszság. |
| 19. | Ezüstjöket az utcákra vetik, és aranyuk szenny lesz előttök; ezüstjök s aranyuk meg nem szabadíthatja őket az Úr búsulásának napján; lelköket azzal jól nem lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert csábítójok volt az a vétekre. |
| 20. | És a belőle készült drága ékességeket kevélykedésre használják, és útálatosságuk képeit, undokságaikat abból csinálták, azért tettem előttök azt szenynyé; |
| 21. | És adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és a föld hitetleninek prédául, hadd fertéztessék meg. |
| 22. | És elfordítom tőlük arcomat, hadd fertéztessék meg szent helyemet; s betörjenek belé a rontók és megfertéztessék. |
| 23. | Készítsd a láncot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a város tele van erőszakossággal. |
| 24. | És elhozom a pogányok leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk. |
| 25. | Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs. |
| 26. | Egy romlás a másikra jő, és egy hír után más támad, s kérnek látást a prófétától, ám törvény nem lesz a papnál, sem tanács a véneknél. |
| 27. | A király szomorkodik, a fejedelem irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr. |