Biblia
- 1
- Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
- 2
- Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
- 3
- Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
- 4
- Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
- 5
- Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.
- 6
- Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, aki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
- 7
- Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
- 8
- Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
- 9
- Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
- 10
- Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
- 11
- Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:
- 12
- Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
- 13
- A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
- 14
- Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
- 15
- És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
- 16
- Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.
- 17
- Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akiket nem rettegtek a ti atyáitok.
- 18
- A Kősziklát, aki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett téged.
- 19
- Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
- 20
- És monda: Elrejtem orcámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!
- 21
- Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
- 22
- Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
- 23
- Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.
- 24
- Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
- 25
- Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
- 26
- Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.
- 27
- Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -
- 28
- Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.
- 29
- Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!
- 30
- Miképpen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
- 31
- Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!
- 32
- Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
- 33
- Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
- 34
- Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
- 35
- Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!
- 36
- Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
- 37
- És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, amelyben bizakodtak?
- 38
- Akik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
- 39
- Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson.
- 40
- Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
- 41
- Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
- 42
- Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
- 43
- Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
- 44
- Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
- 45
- És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,
- 46
- Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;
- 47
- Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
- 48
- És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
- 49
- Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, amelyet én Izráel fiainak adok örökségül.
- 50
- És halj meg a hegyen, amelyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, amiképpen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
- 51
- Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Cin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.
- 52
- Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.
