1.	Ezek annak a szövetségnek ígéi, amely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, amelyet kötött vala velök a Hóreben.
2.	És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, amit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
3.	A nagy kísértéseket, amelyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
4.	De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
5.	Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
6.	Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
7.	És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
8.	És elvettük az ő földjöket, és odaadtuk örökségül a Rubenitáknak, Gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
9.	Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekesztek.
10.	Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
11.	A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
12.	Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, amelyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
13.	Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, amiképpen szólott néked, és amiképpen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14.	És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
15.	Hanem azzal, aki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki nincsen e mai napon itt velünk.
16.	(Mert ti tudjátok miképpen laktunk Égyiptomnak földén, és miképpen jöttünk által a nemzetek között, akiken általjöttetek.
17.	És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, amelyek nálok vannak.)
18.	Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
19.	És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek):
20.	Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
21.	És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
22.	És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, akik ti utánatok támadnak, és az idegen, aki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, amelyekkel megnyomorította azt az Úr:
23.	Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Ceboimnak elsülyesztett helye, amelyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
24.	Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
25.	És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velök, amikor kihozta őket Égyiptom földéről;
26.	És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, akiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
27.	És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, amely meg van írva e könyvben.
28.	És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, amint mai nap is van.
29.	A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.