Biblia
- 1
- Ezek az igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Hacéróth, és Dizaháb között.
- 2
- Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.
- 3
- Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind aszerint, amint parancsolt vala az Úr néki azok felől.
- 4
- Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, aki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, aki lakik vala Asthárótban:
- 5
- A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
- 6
- Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
- 7
- Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
- 8
- Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.
- 9
- És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;
- 10
- Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.
- 11
- Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, amiképpen igérte néktek!
- 12
- Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?
- 13
- Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.
- 14
- És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, amit mondál, hogy míveled azt.
- 15
- Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
- 16
- És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
- 17
- Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
- 18
- És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, amit cselekedjetek.
- 19
- Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, amelyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, amiképpen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához.
- 20
- És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
- 21
- Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
- 22
- Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk.
- 23
- És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.
- 24
- És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
- 25
- És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
- 26
- De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
- 27
- És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
- 28
- Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
- 29
- Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
- 30
- Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind aszerint, amint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt;
- 31
- És a pusztában, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, amiképpen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, amelyen jártatok, míg jutátok e helyre.
- 32
- Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
- 33
- Aki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, ahol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, amelyen járjatok, és felhőben nappal.
- 34
- Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:
- 35
- E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
- 36
- Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, amelyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
- 37
- Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!
- 38
- Józsué, a Nún fia, aki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
- 39
- És a ti kicsinyeitek, akikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, akik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.
- 40
- Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
- 41
- És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind aszerint, amint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harci eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
- 42
- Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.
- 43
- És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
- 44
- De kijöve az Emoreus, aki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
- 45
- És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
- 46
- És sok időn át lakozátok Kádesben, ameddig ott lakozátok.
