| 1. | Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét. |
| 2. | Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók, |
| 3. | Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. |
| 4. | Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván: |
| 5. | Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla: |
| 6. | Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat. |
| 7. | Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél! |
| 8. | Mondék azonban: Semmiképpen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba. |
| 9. | Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. |
| 10. | Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe. |
| 11. | És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Cézáreából küldettek én hozzám. |
| 12. | Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába: |
| 13. | És elbeszélé nékünk, mimódon látta, amint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; |
| 14. | Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe. |
| 15. | Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképpen mi reánk is kezdetben. |
| 16. | Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. |
| 17. | Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna? |
| 18. | Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! |
| 19. | Azok tehát, akik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Feniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak. |
| 20. | Voltak azonban közöttük némely ciprusi és cirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust. |
| 21. | És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén. |
| 22. | Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. |
| 23. | Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. |
| 24. | Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. |
| 25. | Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. |
| 26. | És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. |
| 27. | Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták. |
| 28. | Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; amely meg is lőn Klaudius császár idejében. |
| 29. | A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak: |
| 30. | Amit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által. |