1.	A presbiter a szeretett Gájusnak, akit én igazán szeretek.
2.	Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek.
3.	Mert felettébb örültem, amikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, amint te az igazságban jársz.
4.	Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
5.	Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, amit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,
6.	Akik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.
7.	Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;
8.	Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
9.	Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket.
10.	Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, amelyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és akik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
11.	Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
12.	Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13.	Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:
14.	Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk.
15.	Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.