1. |
Ebben az időben halálosan megbetegedett Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz. |
2. |
Akkor arccal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván: |
3. |
Óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted hűséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, ami jó volt a te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással. |
4. |
Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn ő hozzá, mondván: |
5. |
Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába; |
6. |
És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Assiria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost én érettem és Dávidért, az én szolgámért, |
7. |
És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult. |
8. |
És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába? |
9. |
Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt a dolgot, amelyről szólott néked: Előremenjen-é az árnyék tíz grádicscsal, vagy visszatérjen-é tíz grádicscsal? |
10. |
És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádicscsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádicscsal. |
11. |
És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, amelyeken már aláment volt, tíz grádicscsal. |
12. |
Ebben az időben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt. |
13. |
És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerszámokat, a drága kenetet és az ő fegyveres házát és mindent, ami csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában és egész birodalmában, amit meg nem mutatott volna Ezékiás. |
14. |
Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. |
15. |
És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, amit nékik meg ne mutattam volna. |
16. |
Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét: |
17. |
Ímé eljő az idő, amikor mindaz, ami a te házadban van, és amit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr. |
18. |
És a te fiaid közül is, akik tőled származnak és születnek, elhurcoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában. |
19. |
Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, amelyet szólál: És monda: Nem merő jóság-é, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban? |
20. |
Ezékiásnak egyéb dolgai pedig és minden erőssége, és hogy miképpen csinálta a tavat és a vízcsöveket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? |
21. |
És elaluvék Ezékiás az ő atyáival, és az ő fia, Manasse uralkodék helyette. |