Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Pál Apostolnak Korinthusbeliekhez írt második levele » 1. fejezet
1
Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, akik egész Akhájában vannak:
2
Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
3
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
4
Aki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, amellyel Isten vígasztal minket.
5
Mert amint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
6
De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
7
Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vígasztalásban is.
8
Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
9
Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat:
10
Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
11
Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
12
Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek.
13
Mert nem egyebet írunk néktek, hanem amit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
14
Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, amiképpen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
15
És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
16
És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
17
Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy amit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
18
De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
19
Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
20
Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
21
Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
22
Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
23
Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
24
Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.