Címlap

Biblia

Károli Gáspár » Krónika második könyve » 10. fejezet
1
Elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt vala az egész Izráel, hogy őt királylyá választanák.
2
Lőn pedig, mikor ezt meghallotta Jeroboám, a Nébát fia, aki akkor Égyiptomban vala; mert oda futott volt Salamon király elől, visszatére Jeroboám Égyiptomból.
3
És hozzáküldvén, elhivaták őt. Eljöve azért Jeroboám és az egész Izráel, és szólának Roboámnak, mondván:
4
A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát és az ő nehéz igáját, amelyet reánk vetett, és szolgálunk néked.
5
És monda nékik: Harmadnapig gondolkodom róla, azután jőjjetek hozzám. Elméne azért a nép.
6
És tanácskozék Roboám király a vén emberekkel, akik Salamon előtt az ő atyja előtt állottak vala életében, mondván: Mit tanácsoltok, mit válaszoljak e népnek?
7
És azok ekképpen szólának: Ha javára leendesz ennek a népnek, s kedvezel nékik és jó szóval beszélsz hozzájok; akkor te szolgáid lesznek mindenkor.
8
De ő megvetette a vének tanácsát, amelyet néki tanácsoltak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ő vele nevekedtek volt fel és néki udvaroltak.
9
És monda azoknak: Ti micsoda tanácsot adtok, hogy választ adjunk e népnek, akik nékem így szólának: Könnyebbítsd meg az igát, amelyet a te atyád reánk vetett.
10
Akkor felelének az ifjak, akik ő vele együtt nevekedtek vala, mondván: Így szólj a népnek, amely szólván néked, azt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; így szólj nékik: Az én legkisebb ujjam erősebb atyám derekánál;
11
Most azért, ha az én atyám nehéz igát vetett reátok, én még nehezebbé teszem igátokat; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
12
És elméne Jeroboám és az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint a király meghagyta, ezt mondván: Jőjjetek hozzám harmadnapon.
13
És a király kemény választ adott nékik, megvetve Roboám király a vének tanácsát.
14
És az ifjak tanácsa szerint szóla nékik, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral vert titeket, én skorpiókkal.
15
És a király nem hallgatá meg a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítené az Úr az ő beszédét, amelyet szólott vala a Silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának.
16
Mikor pedig az egész Izráel látta, hogy nem hallgatá meg őket a király, felele a nép a királynak, mondván: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában! Menj el a te hajlékidba, oh Izráel! Ám viseld gondját a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért hajlékiba az egész Izráel;
17
Úgy, hogy Roboám csak azokon az Izráel fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak.
18
És mikor elküldé Roboám Adorámot, az adószedőt, megkövezék őt Izráel fiai, és meghala; Roboám király pedig siete szekerébe ülni, hogy Jeruzsálembe szaladjon.
19
Így szakada el az Izráel népe a Dávid házától, mind e mai napig.